Az értékelt anyagok legnagyobb pozitív listája a műanyagokra vonatkozó előírásokhoz készült uniós jegyzék. Ennek megfelelően, az olyan élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagok esetén, amelyekre nem vonatkozik külön szabályozás, az uniós jegyzékre kell hivatkozni. Ha az adott anyag nem található meg a jegyzékben, mivel műanyagokhoz nem használatos, akkor ellenőrizni kell a nemzeti jogszabályokat, vagy saját toxikológiai értékelést kell végezni. Papír és karton esetében gyakran hivatkoznak a Német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) 36. számú ajánlására. Műanyag fóliák esetében a műanyagokról szóló uniós rendelet, cellulóz esetében a regenerált cellulózról szóló irányelv használható.
Tagjai vagyunk az európai ragasztógyártók szövetségének (FEICA), így mindig naprakész információkkal rendelkezünk a jogszabályi kérdésekről. Lehetőségünk van befolyásolni a készülő jogszabályok tervezeteit, valamint megvitatni az új törvényi előírásokat a termékeinkre gyakorolt hatásuk szempontjából. A FEICA szövetséggel kapcsolatos további információkért kattintson ide.
A REACH fő célja, hogy meghatározza a munkavállalókra és a lakosságra vonatkozó biztonságos expozíciós szinteket. Ennek megfelelően a toxikológiai vizsgálatoknak a fő expozíciós útra kell vonatkozniuk. Azonban a szájon át történő bevitel nem feltétlenül a legfontosabb tényező. Általában gyakran felhasználhatók a belégzésre vagy bőrön keresztüli bejutásra vonatkozó vizsgálatokból származó adatok is. Ennek oka, hogy az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagok esetében a legfontosabb tényező az adag, amely a szájon át történő bevitel után szisztémásan elérhető. Ha rendelkezésre állnak a belégzésre vagy a bőrön keresztüli bejutásra vonatkozó vizsgálatok adatai, azokat fel tudjuk használni, amennyiben például toxikokinetikai adatok is elérhetők. Ez utóbbiakból ugyanis kiderül, hogy az adott anyagból mennyi lesz szisztémásan elérhető például a bőrön keresztüli bejutáskor. Az említett információk akkor is felhasználhatók, ha nem állnak rendelkezésre toxikokinetikai vizsgálati adatok, de ezt a bizonytalanságot figyelembe kell venni további biztonsági tényezők hozzáadásával.
Az európai jogszabályok nem tesznek különbséget az élelmiszerrel való közvetlen és a közvetett érintkezés között. Amíg a meghatározott határértékeket betartják, az élelmiszerrel való érintkezés engedélyezett. Ha túllépik az anyagra vonatkozó kioldódási határértéket, az érintkezési felületet módosítani kell.
Miután megtörtént a termék élelmiszerrel való érintkezés szempontjából történő értékelése, az összetételt zároljuk. Ismételt értékelésre akkor kerül sor, ha az alapanyagok adatai vagy az összetétel változik, illetve ha a vonatkozó jogszabályok módosulnak.
Az élelmiszer-csomagoló és italgyártó vállalatoknak azért van szükségük az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó nyilatkozatainkra, hogy az ellátási láncban "megfelelő információ" álljon rendelkezésükre termékeik kockázatértékeléséhez. Kockázatértékelésünk eredménye nélkül nem tudják teljesíteni kötelezettségüket. További információk Az élelmiszerrel érintkező anyagokra vonatkozó nyilatkozatok-ról szóló cikkünkben találhatók.
A hatékonyabb kockázatértékeléshez az ellátási lánc minden szereplője részéről szükséges az információcsere. Minél jobb az információáramlás, annál pontosabb eredmény születik a késztermék kockázatértékelésekor. Az ellátási láncban nyújtandó információkról szóló uniós iránymutatás meghatározza az ellátási lánc egyes tagjainak szerepét és felelősségét.
A kioldódás alapvetően olyan diffúziós folyamat, amelyet elsősorban az érintkezési időtartam, az érintkezési hőmérséklet, a vegyületek kémiai tulajdonságai és a molekulák mérete befolyásol. Ha a molekula tömege > 1000 dalton, a molekulát nem veszik figyelembe a kioldódási vizsgálatok során.
Abszolút gátnak minősül a fémből, például alumíniumból készült fólia vagy az üveg. Alumínium esetében ez nem valósul meg savas élelmiszerekkel való közvetlen érintkezésnél, mivel akkor az alumínium korrodálódik. Kioldódáshoz vezethet az is, ha a fémfólia sérült (például kilyukadt), különösen fémbevonatú fóliák esetén. Az olyan funkcionális gátak, mint a vastag PET-rétegek esetén a felhasználási feltételek és a csomagolt élelmiszer eltarthatósága befolyásoló tényező. Az EvOH és a hasonló anyagok jó elhatároló tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek azonban nedvesség hatására jelentősen romlanak.
Toxikológiai szempontból a 0,01 ppb kimutatási határ alatti értékkel rendelkező anyagoknál nincs ok különösebb aggodalomra. A CMR-ek kivételével a veszélyes anyagok esetében sem áll fenn releváns egészségügyi kockázat.
Mivel a palackokat töltést és a koronakupak felhelyezését követően címkézik, a ragasztó és a palack tartalma közötti közvetlen érintkezés valószerűtlen, hiszen az üveg- és PET-falak teljes gátat képeznek. A közvetett érintkezés lehetősége azonban fennáll, ha a koronakupakot alumíniumfólia borítja, mivel kiöntéskor az ital érintkezhet a letépett fóliával. Ezt általában úgy kerülik el, hogy az alumíniumfólia koronakupakot fedő részét nem vonják be ragasztóval. Az italgyártó vállalatoknak minden esetben szükségük van az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó nyilatkozatainkra ahhoz, hogy az ellátási láncban "megfelelő információ" álljon rendelkezésükre saját kockázatértékelésük elvégzéséhez. Kockázatértékelésünk eredménye nélkül nem tudják teljesíteni kötelezettségüket. További információk Az élelmiszerrel érintkező anyagokra vonatkozó nyilatkozatok-ról szóló cikkünkben találhatók.
A termékek vizsgálata minden olyan esetben szükséges, amikor jelentős változás történik az összetételben vagy az alkalmazás csomagolóanyagot érintő részében.
Az emberi egészségre vonatkozó kockázatértékelés minden esetben bonyolult folyamat. Természetesen követni kell a toxikológiai kockázatértékelés alapelveit. Általános iránymutatások nincsenek, minden eset egyedi. Toxikológiai szakértelem nélkül kétségtelenül nehéz a kockázatértékelés elvégzése. Ha a vállalat nem rendelkezik saját toxikológussal, javasoljuk, hogy vegyen igénybe tanácsadókat. Természetesen, ha a szóban forgó anyag a Henkel valamely ragasztójához kapcsolódik, velünk is felveheti a kapcsolatot támogatás érdekében.
Általánosságban az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyag forgalmazója felelős a vonatkozó jogszabályoknak való megfelelésért, így neki kell biztosítania, hogy ne merüljön fel egészségügyi kockázat az anyagokkal kapcsolatban. Ez magában foglalja a nem szándékosan hozzáadott anyagok (NIAS) értékelését is. Természetesen értékelés csak akkor végezhető, ha tudjuk, hogy az adott összetevő jelen van az anyagban. Ezért rendelkeznünk kell az anyagban megtalálható NIAS-ok listájával. Nincs tudomásunk olyan előírásról, amely saját analitikai vizsgálatok elvégzését írná elő a NIAS-anyagok azonosítása érdekében. Ezért támaszkodhat a beszállítói tanúsítványokra is. Azonban jogi kérdések merülhetnek fel a felelősség tekintetében, ha kiderül, hogy a beszállítói nyilatkozat nem helyes, akár csak azért, mert nem állt a beszállító rendelkezésére a megfelelő információ. Javasoljuk, hogy a döntést minden esetben a beszállítóval való kapcsolata és a belé vetett bizalom tükrében hozza meg. Az időnként, szúrópróbaszerűen elvégzett ellenőrzés is segíthet. További információk az Élelmiszeripari minősítésű csomagolási anyagok használata című cikkünkben találhatók.
Általánosságban az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyag forgalmazója felelős a vonatkozó jogszabályoknak való megfelelésért, így neki kell biztosítania, hogy ne merüljön fel egészségügyi kockázat az anyagokkal kapcsolatban. Ez magában foglalja a nem szándékosan hozzáadott anyagok (NIAS) értékelését is.
Az élelmiszerek érzékszervi tulajdonságait számos vegyi anyag befolyásolhatja. Ez az adott élelmiszer típusától függ.
Minél több információ áll rendelkezésre a felhasznált alapanyagokról – beleértve az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó nyilatkozatokat, a melléktermékekre és szennyeződésekre vonatkozó előírásokat is –, annál gyorsabban elvégezhető az értékelés. Általános időkeret nem határozható meg. Például, ha toxikológiai értékelés szükséges, de nem áll rendelkezésre adat a szakirodalomban, akkor időigényes vizsgálatokra lehet szükség.
Ez az élelmiszer-utánzó modellanyag és a csomagolóanyag, illetve annak összetevői közötti kölcsönhatástól függ. Például a savas élelmiszer-utánzó modellanyagok, mint például a 3%-os ecetsav, hajlamosak protonálni az aminokat, amelyek így jobban oldódnak a vízzel hígított modellanyagban. A szerves és a magas etanoltartalmú oldószerek könnyen oldják a lipofil vegyületeket.
Európában az alapanyag-beszállítóink kötelezettséget vállalnak arra, hogy értesítik vállalatunkat az alapanyagokban (tartósítószerekben, stabilizátorokban stb.) bekövetkező változásokról. Változás esetén felülvizsgáljuk a korábbi kockázatértékelést, és frissítjük a nyilatkozatunkat, hogy ügyfeleink is el tudják végezni saját értékelésüket.
Miután megtörtént a termék élelmiszerrel való érintkezés szempontjából történő értékelése, az összetételt zároljuk. Ismételt értékelésre akkor kerül sor, ha az alapanyagok adatai vagy az összetétel változik, illetve ha a vonatkozó jogszabályok módosulnak.
Az élelmiszer-csomagolásokhoz használt laminátumokban található PAA-k kimutatása két módszerrel lehetséges: fotometriás és nagy hatékonyságú folyadékkromatográfiás (HPLC) eljárásokkal. A fotometriás módszert BfR-módszernek is nevezik a német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) leírása alapján. Ez egy mérsékelt költségekkel járó, gyors szűrési eljárás, amelynél azonban fennáll a fals pozitív eredmények esélye. A módszer kis érzékenységű, valamint nem tesz különbséget a különböző PAA-k között, tehát a PAA-k összegét adja meg. Ha a fotometriás eredmények megbízhatatlannak bizonyulnak, a HPLC módszer használható. A HPLC a nagy hatékonyságú folyadékkromatográfia rövidítése. Ez az eljárás kiváló érzékenységű, szinte torzításmentes, és elkülöníti a különböző PAA-kat.
A mintaelőkészítés a két módszer esetén megegyezik: a PAA-kat 3%-os ecetsavval oldják ki a laminátumból, közvetlenül a gyártást követően. Ettől a ponttól a két módszer eltér. A BfR-módszer esetében a PAA-kból lila színű származékot képeznek, a kalibrációt pedig egy referenciaaminnal, anilin-hidrokloriddal végzik. Ezt használják referenciaszínként. A poliuretán rendszer reakciója során előforduló aminok MDA és TDA izomerek, melyek különböző módon reagálnak az elszíneződésre. Az egyik ilyen izomernek körülbelül 20%-os válaszjele van az anilin-hidrokloridhoz képest. A 10 ppb-s határértéket az uniós jogszabály határozza meg. A fotometriás módszer nem tesz különbséget a PAA-k között, tehát azzal a feltételezéssel élünk, hogy a legkisebb válaszjelű amin van jelen a laminátumban. Így a kapott eredményt 5-ös szorzófaktorral kell ellátni, hogy biztosan 10 ppb alatt legyen. A HPLC-módszer pontos, és a megadott 10 ppb határérték kimutatási határként értelmezhető. Az egyes PAA-értékek kimutatási határa (LOD) 1,5 ppb.
Használhatók-e aromás oldószermentes rendszerek a retorta alkalmazáshoz? Igen, bizonyos korlátokon belül. Nagy hőmérsékleten a teljesen megszilárdult poliuretán ragasztók bomlásnak indulhatnak, és visszaalakulhatnak a kiindulási anyagaikká, azaz OH és NCO vegyületekké. Ez a jelenség akkor válik kritikussá, ha bármilyen olyan veszélyes vagy mérgező vegyület keletkezik, amely kis mérete miatt képes az élelmiszerbe migrálni. Amint a létrejött (aromás) NCO vegyület vízmolekulával találkozik, aromás aminná alakul, amely rákkeltő lehet. > Aromás poliuretán nem használható retorta alkalmazásokhoz – biztonságosabb megoldás az alifás rendszerek alkalmazása. > A másik lehetőség, hogy a hőmérsékletet kb. 121 °C-ban limitáljuk: eddig a hőmérsékleti értékig biztonságosan használhatók a speciális kialakítású aromás poliuretán rendszerek.
Nem feltétlenül. Ha retortálást követően a PAA-k fotometriás eredménye 2 ppb alatti, a laminátum megfelel az élelmiszeripari alkalmazásoknak. 2 ppb feletti eredmény esetén nem egyértelmű, hogy az eredmény valós vagy fals pozitív-e (azaz pl. az öntött polipropilén fólia additívjaiból származik).
A poliamid vonzza és megtartja a vizet, lényegében vízkiegyenlítőként viselkedik. A poliuretán (PU) ragasztó nejlonfóliára felvitele során a poliamid (PA) fólia és a poliuretán egyaránt a vízfelvételre törekszik. A PU teljes kikeményedéséhez elegendő víz szükséges, így ha abból nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiség, a kötés tovább tart.
Az (EU) 1129/2011 rendelet értelmében a triacetin engedélyezett élelmiszer-adalék. De kizárólag rágógumikban használható. Minden más élelmiszer esetében a műanyagokról szóló rendeletben meghatározott specifikus kioldódási határértéket (SML) kell alkalmazni. A triacetint a műanyagokról szóló rendelet az FCM 40 kategóriába sorolja, és nincs meghatározott SML-értéke. Ebben az esetben az anyag kioldódása az élelmiszerbe az összkioldódási határértékig (OML) megengedett, amely 60 mg/kg.
A lágyítószerek százalékos nagyságrendben vannak jelen a termékek összetételében, ami túl magas érték ahhoz, hogy a legrosszabb esettel számoljunk. Közismert, hogy a lágyítószerek kioldódása gyors, és teljes mértékben képesek bejutni az élelmiszerekbe. Ezért lágyítószert tartalmazó ragasztók esetén kötelező a kioldódási vizsgálat elvégzése.
Regisztráljon, hogy egyszerűen hozzáférhessen szakértői anyagainkhoz
Regisztráljon, mentse el részletes adatait egyszer, és férjen hozzá minden általunk nyújtott információhoz, bármikor.
Támogatóközpontunk és szakértőink készen állnak arra, hogy segítsenek megoldást találni az Ön üzleti igényeire.