Epoxi ragasztók

A kétkomponensű epoxi ragasztók esetében az az általános szabály, hogy a kötési körülmények minden 10°C-os emelkedése a felére csökkenti a kötési időt. Azonban nem tanácsos meghaladni a 150°C-ot. Ha az exoterm folyamat megszakítja a kötési vonalat (buborékok/habok), tartsa 2 órán át a hőmérsékletet 65°C-on, csökkentse a használt ragasztó tömegét, vagy gélesítsen szobahőmérsékleten a hőmérséklet megemelése előtt. A kötés gyorsításához előmelegítheti a kartust (50°C) vagy az alkatrészeket (93°C-ig). A kartus előmelegítése azonban csökkenti a termék viszkozitását. Az epoxi ragasztó hőmérsékletének megemelése a szobahőmérsékleten kötött mintához képest sűrűbb kapcsolatot hoz létre a jobb vegyi és nedvesség-ellenállás érdekében. A megfelelőség tesztelése minden esetben elengedhetetlen. A nagyobb tömegek nagyobb exoterm reakciókat generálnak, ami több hő leadásához vezet. Kitöltésre való használat esetén ez kockázatokkal járhat – például a műanyag alapfelület megolvadásához vagy összezsugorodásához vezethet. Ne haladja meg az 50 grammos tömeget.

Az üvegesedési átmeneti hőmérséklet (Tg) az a hőmérséklet, amelyen a műanyagok elkezdenek átmenni üveges szilárd formából gumis, puha, szilikonhoz hasonló formába. Érdekes tudnivaló, hogy az epoxi ragasztók hőre keményednek, ami azt jelenti, hogy hő alkalmazása után nem fognak folyni. A hőre lágyuló műanyagok folyósak lesznek elegendő hő alkalmazása esetén.

Ezeknek a ragasztóknak a vegyi összetétele exoterm reakciót hoz létre, amely hőt ad le. Ezért óvatosnak kell lenni, ha nagy mennyiségben alkalmazzuk ezt a ragasztót. A hőmérsékleti korlátok 82 és 177°C között vannak.

Az epoxi ragasztók felszínén fehér zavarosság jelenhet meg. Ez a jelenség akkor tapasztalható, amikor a keményítőszerben lévő amin reakcióba lép a levegő szén-dioxid-tartalmával, és fehér sóként ül ki az alkatrészre. Olyan keményítőszer használatát javasoljuk, amely minimalizálja ezt a problémát, vagy használjon hőt a kötés felgyorsításához.